Indulj el egy úton
2015-ben kezdtem készíteni a „hamarosan átadandó” Eiffel-műhelyházhoz az interjúkat. Az Opera új játszóhelye és műhelyháza azóta megépült, de az átadó – a vírus miatt – várat magára. Ez volt az első beszélgetésem Marosi Miklós főépítésszel.
Műsorváltozás miatt nem jelent meg a Klukon Edittel, Ránki Dezsővel és Ránki Fülöppel igen nehezen, csak írásban tető alá hozott beszélgetés. Nem tipikus interjú, de a három zongoraművész gondolatai miatt sajnálnám, ha feledésbe merülne.
Bubnó Tamás ízig-vérig tanár. Nem volt nehéz dolgom, amikor az Élet és Tudomány számára készítettem vele interjút.
Kocsis Zoltánnal kétszer beszélgettem, mindkettő felért egy mesterkurzussal: zongorával, konkrét példákkal támasztotta alá azt, amiről beszélt.
Géher István utolsó interjúja, emiatt bekerült egy Géher-emlékkötetbe is. Mi gyerekkorunk óta ismertük Géher Istvánt, nővéremnek mestere is volt. Bennem e kései találkozás emberileg is nagyon kedves emléke él.
A nyolcvanéves Gonda János egyszerre keltette a bölcs tudós és az örökifjú jazz-zenész benyomását.
Amikor meghalt Baross Gábor, meg akartam fogalmazni, mit kaptam tőle. Nem sikerült, a nekrológ félbeszakadt. Én pedig cipelem az adósságomat – de a 20 év együtténeklés örömének emlékét is.
Nem hittem volna, hogy egy ekkora sztár, mint Roberto Alagna, ennyire természetes tud lenni – ez a beszélgetés (a Müpa backstage-én) ettől jó élmény.
Polgár László-interjú, egy telefon, életem legjobb interjú-élménye! Szívesen beszélgettem volna vele a hetvenediken is…
Akkor, 2006-ban úgy tűnt, Pauk György nem adta meg magát a telefonban. Most újraolvasva kiderül, mégis fontos beszélgetés ez. Az ottliki cím nem véletlen.
