Mindenkiben lakik egy író, kezdem az oldalamat. Bennem is, amit régebben és leggyakrabban más műfajokban éltem ki, és ezen a honlapon ezek a más műfajú írások túlsúlyban vannak.
Akadnak viszont olyan írásaim, melyek magamról szólnak. Vallomásos, naplószerű történetek, melyek gyakran össze is függnek, visszatérő motívumokkal, kérdésekkel, érzésekkel, gondolatokkal. És vannak a családomról szóló írások, és ezek mind összefüggnek egymással és az előbbiekkel is: ez is mind rólam szól.
Persze valamelyest rólam szól a kritika is, ahogy a fénykép: rögzíti a koncertet, amelyről írtam, a pillanatot, amikor fotóztam, de rögzíti azt a szélesebb élethelyzetet is. Emiatt lehet, hogy a kép és a szöveg közti kapcsolat kívülről nem evidens – belülről annál inkább. Valójában tehát az sem egyértelmű, hol válik ketté a magánszféra a munkától. Pedig vannak szakaszai az életemnek, amikor egyértelműen szétválik – és vannak, amikor igazán az írás a magánszférám, még akkor is, ha „profi” dolgokról írok.
Az irodalmi írásaim gyakran a múlttal foglalkoznak. Olyan ez tehát, mintha e honlap 99%-ban emlékmű lenne, Füst Milánnal mondva „ez mind én voltam egykor”. Szó sincs róla. Semmi olyan nem szerepel itt szövegszerűen, aminek ne lenne mai érvényessége, vonatkozása. Igazán (hogy ismét összemossam a két szférát) épp ez az én coach ars poeticám: hogy magammal, a jelenemmel, a mostani énemmel kell kapcsolatba lépnem. Hogy mindez miért fontos nekem most, mit ad a mostani énemhez. Lehet, hogy keresgélnem kell a múltamban, vagy akár a nagyszüleim múltjában, de miközben őket keresem, őket fejtem meg, magammal lépek kapcsolatba, mindez a mai énemnek fontos, a jelen szempontjából, és a jövő is csak innen látszik. A múlt, az emlékezés ehhez eszköz. Ha nem így lenne, öncéllá, giccsé válna.
Ez a honlap tehát a jelenem. És ebben a jelenben itt vannak az eddig titokban tartott „magán”-írásaim is.
2019. nyara
Mátépapa 1: egyetlen történet
2019. szeptember
Cédrus
2019. szeptember-2021. január
Cák
2019. szeptember-2021. január
További cédrusok