Klukon Edit, Rándki Dezső és Ránki Fülöp Lisztről
Ha élne, idén lenne éppen 750 esztendős, vagyis okkal mondhatjuk, hogy kortárs. Dante Alighierinek az évszázadok során több reneszánsza volt, noha magának és művének vajmi kevés köze van a reneszánszhoz. A reneszánsznak, elsősorban Boccacciónak köszönhetjük, hogy keresztnevén emlegetjük. A romantika ismét felkapta a firenzei szerzőt, Delacroix még klasszikus struktúrájú, ám ízig-vérig romantikus képe (Dante bárkája) nemzedékekre volt nagy hatással. Dante volt az egyik „ab ovo romantikus” szerző. E 19. századi kultusszal függ össze, hogy Liszt életművében is folyamatosan jelen van Az isteni színjáték és szerzője. Liszt azok közé tartozott, akik számára a művészet bármely formája termékenyítő eszköz volt, az irodalom vagy a képzőművészet egyaránt. Dante pedig – hasonlóan Petrarcához – hosszú évtizedekig, szerelmeket és korszakokat átívelő módon maradt folyamatos és megújuló élmény. Erre a visszatérő ihletforrásra épül az idei Zongoraáriák-koncert, melynek főszereplője a Ránki-család: Klukon Edit, Ránki Dezső és Fülöp, akiket hosszú szervezés után is csak írásban sikerült elérnem.
A három zongoraművész meglepően egyformán viszonyul az énekhanghoz. Klukon Editből (és alighanem fiából is) a hajdani kórusénekes köszön vissza. „Zongoraművészi diplomám műsorában Ravel dalai is szerepeltek. Később dolgozhattam Ruth Ziesakkal, és a felejthetetlen Lucia Poppal is. A kilencvenes években Gulyás Dénessel mintegy 500 dalt tanultunk meg, és rengeteget koncerteztünk. Schubert, Schumann, Wolf és Liszt dalai jelentették a legtöbbet nekem.” Ránki Dezső szerint „az énekhanghoz viszonyítva a legtöbb hangszer (sajnos a zongora nagyon) szegényesnek hat, főképp kifejezőerőben. A legtöbb nagy zeneszerző például csodálatos dalokat írt, elég, ha Schubertet, Schumannt, vagy Debussyt említjük.” Fülöp elméleti oldalról is alátámasztja mondandóját: „A többszólamú zenét leegyszerűsítve tekinthetjük háromdimenziós jelenségnek, amely ritmusokból, együtthangzásokból, dallamokból, és ezek egymáshoz fűződő viszonyából épül föl. Mivel a dallami réteg az énekből ered, az emberi hangot alapvető fontosságúnak tartom. A hozzám jelenleg legközelebb álló szerzők (Bach, Haydn, Liszt, Messiaen, Dukay) mind maradandót alkottak több vokális műfajban”.
Liszt zongoraátiratai a házaspár repertoárján kiemelt szerepet játszanak. „Liszt Mazeppája volt az első átirat, amit eljátszottunk, majd következett a Via Crucis, a Les Préludes, a Bölcsőtől a sírig, a Faust-szimfónia, Beethoven 9. szimfóniájának kétzongorás verziója, majd a Karácsonyfa. Az a gondosság és szeretet, ami ezeket az átiratokat átöleli, minden esetben új zongoraművet segít a világra. Emellett lehetőséget kapunk a művek mélyebb, analitikus tanulmányozására is. Szeretnénk az összes szimfonikus költeményt megtanulni”, mondja Klukon Edit. Ránki Fülöp ehhez hozzáteszi: „Liszt tévedhetetlenül tapintott rá a zenekari vagy vokális művek lényegi pontjaira, legyen szó egy szimfonikus hangzás zongorán történő imitálásának optimális megoldásáról, vagy a részletek kiválasztásáról és új dramaturgiába rendezéséről egy operaparafrázisban.”
A két Dante-mű (A Dante-szonáta és a Dante-szimfónia) az októberi koncert gerincét adja. A két mű közt Ránki Dezső szerint a különbség annyi, „amennyi egy eredetileg zongorára írt, korai időszakában elkezdett, fantáziaszerű, virtuóz darab, és egy érett kori, nagylélegzetű zenekari mű kétzongorás változata között van. Az ispiráció közös, de csodálatos végiggondolni, hallani, összehasonlítani a fiatal és az érett Liszt válaszát. Természetesen egészen más zongorázási feladatot jelent a kettő.”
Végül arról kérdezem őket, számukra mitől különleges az októberi Zongoraáriák. „Egy operaária és az abból született átirat összekapcsolása számomra új, először előforduló elem lesz koncertjeim során, így örömmel várom ezt a különleges alkalma”, mondja Ránki Fülöp. Dezső a műsor felől közelít: „Először is Liszt születésnapja mellett a 750 éves Dantét is ünnepeljük, a Dante-szimfónia kétzongorás változatát először fogjuk nagyközönség előtt játszani, és a két Dante-ihlette Liszt-mű is először hangzik el egy műsorban. A Dante-szimfóniával nagy örömmel foglalkozunk, már itt volt az ideje, hiszen a másik nagy mű, a Faust-szimfónia ugyancsak Liszt által készített, máig kiadatlan, korábbi kétzongorás átiratát már 25 éve játsszuk.” Klukon Edit – alighanem a legnagyobb operarajongó hármuk közül – már két operaházi dalestet adott. „Zongoristának különleges ajándék itt játszani, ritkán adódik erre lehetőség. Az Ybl-palota minden részletében tökéletes harmóniát áraszt, csodálatos ide belépni. Boldog vagyok, hogy megtanulhatjuk a Dante-szimfóniát is, és Liszt születésnapját együtt ünnepelhetjük Budapest legszebb épületében.”
Nem jelent meg (a cikk és a beszélgetés eredetileg az Opera magazin számára készült, de műsorváltozás miatt aktualitását veszítette)
