Indulj el egy úton
Hermann Scherchen nemcsak előadóként izgalmas. Élete regényes (orosz internálás, önkéntes száműzetés Hitler elől, megszámlálhatatlan házasság…), munkássága szerteágazó (népművelő karnagy, az új zene, a rádiózás, a hangzástechnika apostola, zenekarépítő stb.). Fantasztikus zenész, kár nem ismerni!
A vonósnégyes hungarikum. Mellesleg belgikum is, de a kettő összefügg. A harmincas-hetvenes évek világhírű (külföldi) magyar vonósnégyeseit sorolja ez a tanulmány.
Akkor, 2006-ban úgy tűnt, Pauk György nem adta meg magát a telefonban. Most újraolvasva kiderül, mégis fontos beszélgetés ez. Az ottliki cím nem véletlen.
A koncert sztárja Hélène Grimaud volt, nekem a Bázeli Kamarazenekar tetszett jobban. A cím a marketingről, a marketingnek is szól.
A klarinét-brácsa-zongora összeállítása ínyencfalat volt, különösen a Zimmermann-Widmann-Várjon-trióval.
Brahms vonósnégyeseivel és Végh Sándorral kapcsolatban élnek közhelyek, melyekre érdemes rácáfolni, különösen, ha olyan remek előadás áll rendelkezésünkre, mint a Végh-kvartett Brahmsai.
Kocsis Bartók-felvételéről többen azonnal leírták, hogy „a legjobb Concerto”. Én ezt próbáltam részben mérsékelni, részben alátámasztani – egyáltalán: valamennyire komolyan vehető eszközökkel körüljárni. A leghosszabb kritikám, eredetileg táblázat is tartozott hozzá.
Sírnivalóan szép koncert volt. Elégedett voltam azzal, ahogy sikerült megírnom. Az Ésben aztán belém kötöttek. Rém igazságtalan volt az egész, vagy én voltam naiv és tudatlan? Alighanem mindkettő. De az élmény és a kritika megmaradt.
Első kritikám a Narancsban, rögtön nagyobb terjedelemben. Ma is emlékszem: gyönyörű koncert volt.
Első megjelent kritikám, egy baráti beszélgetés folytatása, mely elindította kritikusi pályámat.