Szösszenet Haydnról, 2020 elejéről. A felismerés, hogy van ideje. Hogy nekünk is rá kell szánnunk az időt, ha meg akarjuk érteni, pl. nem szabad, hogy zavarjanak az ismétlések.
Haydn és az idő

Indulj el egy úton
Szösszenet Haydnról, 2020 elejéről. A felismerés, hogy van ideje. Hogy nekünk is rá kell szánnunk az időt, ha meg akarjuk érteni, pl. nem szabad, hogy zavarjanak az ismétlések.
Mi dönti el, éppen mit hallgatok szívesen? Itt főleg Mozartról és Haydnról van szó, a kérdések nem dőlnek el. Lesz még folytatás!
A file eredeti címe: egyedül. Ekkor lett elegem abból, hogy egyedül hallgatok zenét, hogy aki megígérte, az se jön el a hangversenyre. Aztán megtaláltam Veronikát, ami a blog lassulásából is látszik. Viszont azóta nem kell egyedül hallgatnom zenét.
„De jó neked, hogy még nem olvastad az Anna Kareninát. Még előtte vagy az élménynek! Irigyellek!” Egy műalkotással való első találkozásunk meghatározó, legyen az lemez, koncert, regény, opera vagy festmény. Itt egy ilyennek személyesen is tanúja voltam.
Akkor, 2006-ban úgy tűnt, Pauk György nem adta meg magát a telefonban. Most újraolvasva kiderül, mégis fontos beszélgetés ez. Az ottliki cím nem véletlen.
A klarinét-brácsa-zongora összeállítása ínyencfalat volt, különösen a Zimmermann-Widmann-Várjon-trióval.
I’m Nigel and doing very well, kezdte a koncertjét Nigel Kennedy, de kritikám címe adja vissza az értelmileg pontos fordítást. Avagy szörnyű lehet beleközépkorúsodni egy szerepbe.
Generációk találkozása (az utólagos címben szereplők mellett Kokas Katalin, Rohmann Ditta, Perényi Miklós és Bujtor Balázs), avagy csupa örökifjú. Sa remény, hogy mindig jönnek tehetséges fiatalok.
Brahms vonósnégyeseivel és Végh Sándorral kapcsolatban élnek közhelyek, melyekre érdemes rácáfolni, különösen, ha olyan remek előadás áll rendelkezésünkre, mint a Végh-kvartett Brahmsai.
Első kritikám a Narancsban, rögtön nagyobb terjedelemben. Ma is emlékszem: gyönyörű koncert volt.