2005.11.14. Kelemen Barnabás, Rév Lívia és kamarapartnerei a Zeneakadémián

Nem azért különbözött november 14. minden más naptól, mert a Zeneakadémia 130. és a ZAK Baráti Körének 8. születésnapját ünnepeltük: hanem attól az egy és háromnegyed óra zenétől, melyet a megnyitó után három nemzedék szólaltatott meg, és mely hallatán sokan éreztük: november ide, szürkeség oda, érdemes élni. Először Kelemen Barnabás, Kokas Katalin és Rohmann Ditta varázsolt elénk egy korai Haydn-művet, az E-dúr triót (HobV:12.) – az előadók a műben rejlő valamennyi ötletre, szellemességre ügyeltek, egymásra még inkább, így még a gesztusaik, a mimikájuk is egységesnek tűnt, hogy néha illetlenségnek tetszett nézni őket. Mozart g-moll zongoranégyese, melyben Rév Lívia játszotta a zongoraszólamot, egész másképp volt nagyszerű: itt valóban négy egyéniség küzdött meg egymással, de már az első ütemekben eldőltek az erőviszonyok. Rév Lívia ugyanis egy szélsőségesen bölcs, analitikusan mély Mozart-művet kényszerített a fiatalokra, akik ezt apró hangsúlyokkal, ritkábban – különösen a cselló – előreszaladással kompenzálták. Így aztán a Mozart-mű monumentalitása állandóan vibrált – izgalmasan egyszeri előadást, igazi intellektuális kalandot élhettünk át. Szünet után Schubert Vonósötösében Kelemen Barnabás és Perényi Miklós a két szélről irányított, de mind az öt vonós hihetetlen koncentrációval kamarázott, cseppet sem félve az egyéni megoldásoktól. Bujtor Balázs finom pianói, Kokas Katalin precíz, hol érzékeny, hol érzéki kísérete ehhez éppúgy kellett, mint Rohmann Ditta biztos és szép hangú basszusa, mely fölött Perényi varázslatosan szép, Kelemen pedig belemenősebb szólókkal istenülhetett. E műben törtek meg legkevésbé a nagy ívek az apró részletektől, és öröm volt nézni, ahogy az öt ember él a színpadon. A közönség nagyobbára mégis csukott szemmel itta az élményt, utólag gesztusokkal, töredezett szavakkal próbáltuk megfogalmazni, amit nem lehet. Hiába fáradtunk el, egy ilyen koncert után nem lehet aludni. De jó másnap is arra ébredni: nemcsak érdemes, hanem jó is élni, míg ilyen zenében lehet részünk.

Megjelent a Magyar Narancs 8 kis kritikájában – jelenleg online nem elérhető

Ajánlott cikkek