Egy terjedelmes Fricsay-tanulmány, spanyolul is megjelent. Fricsay a kedvencem a magyar karmesterek között. Korai halála miatt szerintem nem a helyén értékeljük.
2014.10.31. egy rövid élet lenyomata – Fricsay Ferenc

Indulj el egy úton
Egy terjedelmes Fricsay-tanulmány, spanyolul is megjelent. Fricsay a kedvencem a magyar karmesterek között. Korai halála miatt szerintem nem a helyén értékeljük.
Akkor, 2006-ban úgy tűnt, Pauk György nem adta meg magát a telefonban. Most újraolvasva kiderül, mégis fontos beszélgetés ez. Az ottliki cím nem véletlen.
I’m Nigel and doing very well, kezdte a koncertjét Nigel Kennedy, de kritikám címe adja vissza az értelmileg pontos fordítást. Avagy szörnyű lehet beleközépkorúsodni egy szerepbe.
A 2006-os Mozart-év a Tavaszi Fesztiválon is érezhető volt. A sok produkció közt akadt néhány remek, így a Hagen-kvartett és a Nederland Blazers Ensemble előadása.
Generációk találkozása (az utólagos címben szereplők mellett Kokas Katalin, Rohmann Ditta, Perényi Miklós és Bujtor Balázs), avagy csupa örökifjú. Sa remény, hogy mindig jönnek tehetséges fiatalok.
A címben szereplő idézet Ottlik Iskolájának is az egyik kulcsa, de itt Bach Musikalisches Opferéhez keresem a kulcsot.
Beethoven Ötödikje Furtwängler tolmácsolásában egész más, mint bárki másé. De hány koncepciót takar Furtwängler fennmaradt tucatnyi előadása? Erőtlenedett-e az interpretáció, vagy változott a koncepció?
Sírnivalóan szép koncert volt. Elégedett voltam azzal, ahogy sikerült megírnom. Az Ésben aztán belém kötöttek. Rém igazságtalan volt az egész, vagy én voltam naiv és tudatlan? Alighanem mindkettő. De az élmény és a kritika megmaradt.
Szeretek tarokkozni. Zenekritikusi szárnypróbálgatásaim egyikén – Stravinsky Kártyajátéka kapcsán – a játék szabályait illesztettem a Fesztiválzenekar koncertjére.
Első kritikám a Narancsban, rögtön nagyobb terjedelemben. Ma is emlékszem: gyönyörű koncert volt.