Herbert Blomstedt, a Bécsi Filharmonikusok és Beethoven versenye, melyből a két szélső kerül ki győztesen.
2015.10.26. Bízza Lajosra

Indulj el egy úton

Herbert Blomstedt, a Bécsi Filharmonikusok és Beethoven versenye, melyből a két szélső kerül ki győztesen.

Fischer Iván Varázsfuvolája: igazi mese, felnőtteknek. Beavatódás a gyerekkori élménybe is.

Finem lauda: Menzel Così-rendezésének a végén tudunk nevetni, vagy legalább mosolyogni, ez a sokak által „megúszottnak” minősített rendezés melletti legfőbb érvem.

A Pannon Filharmonikusokról többször írtam már, kiemelve zenei és zenén túli profizmusukat. Vass Andrást viszont ezen a koncerten hallottam először az élükön – nagy élmény volt!

Ha megvan egy kritika első mondata, akkor a többivel se lehet gond. Kocsis koncertjének viszont az első „mondata” adta a legtöbbet, nomeg a „cabrióra” nyitott zongora, melyen a Mozartot játszotta.

Abszurd: az volt a koncert is, az is, ahogy írtam róla. Van benne krakélerség, vállalom, de máig emlékszem a hangulatra, Csajkovszkij és az állatok farsangjának keveredésére. És sokakról derült ki annak idején, hogy ezt a kritikámat olvasták…

Ebből a koncertből a (Berio által is feldolgozott) Schubert-töredék maradt meg. Azóta még Schuberten belül is ez a legszomorúbb zeném.

Első megjelent kritikám, egy baráti beszélgetés folytatása, mely elindította kritikusi pályámat.