Nekrológ Zemplényi Ferencről (1942-2004). Halálával egy igaz barátot veszítettem el. Irodalmi és zenei mesterem nagyon hiányzik ma is. De azóta is sokat beszélgetünk.
2004.04.16. „…s velem maradsz mindig”
humor
2014.10.21. Aki a végén nevet
Finem lauda: Menzel Così-rendezésének a végén tudunk nevetni, vagy legalább mosolyogni, ez a sokak által „megúszottnak” minősített rendezés melletti legfőbb érvem.
2014.02.21. Játékok
A klarinét-brácsa-zongora összeállítása ínyencfalat volt, különösen a Zimmermann-Widmann-Várjon-trióval.
2013.10.18. Otthonosan
Egy remek Fesztiválzenekar-koncert, melyre nem jött el a neves vendégszólista, és ezzel jól jártunk.
2010.03.31. Nigel vagyok és unom az egészet
I’m Nigel and doing very well, kezdte a koncertjét Nigel Kennedy, de kritikám címe adja vissza az értelmileg pontos fordítást. Avagy szörnyű lehet beleközépkorúsodni egy szerepbe.
2009.09.14. A zenebohóc és az ütvefúró
Kevés jazzkritikáim egyike. A kevésbé ismert, litván Saga Quartet és a híres Aki Takase emlékezetesen eredeti két félidejét lélekben nagyobb távolságból szemléltem, mint egy klasszikus zenei koncertet.
2006.06.29. Mítosztalanítás
Baunbehrens lerántja a leplet Amadeusról. Mozart – a bécsi évek című könyve izgalmas és informatív, melyből a korról is rengeteget tudhatunk meg.
2006.04.07. Mozart – ahogy nekem tetszik
A 2006-os Mozart-év a Tavaszi Fesztiválon is érezhető volt. A sok produkció közt akadt néhány remek, így a Hagen-kvartett és a Nederland Blazers Ensemble előadása.
2005.11.09. Così fan loro
Così – New Yorkban, egy énekkari út lezárásaként. A kétezres évek hazai operajátszása után reveláció volt ez a teljesen hagyományos, de második szereposztásában is remek Mozart.
2005.03.22. Kocsis Zoltán Szolnokon
Ha megvan egy kritika első mondata, akkor a többivel se lehet gond. Kocsis koncertjének viszont az első „mondata” adta a legtöbbet, nomeg a „cabrióra” nyitott zongora, melyen a Mozartot játszotta.