Sok lemezem van, de nem vagyok gyűjtő. A gyűjtőnek minden kell, akkor is, ha nem, és attól boldog, ha valami csak neki van meg. A gyűjtő erkölcsileg véleményes. Én ínyenc vagyok, nagy étvággyal.
2017.07.20. Nem, én nem vagyok gyűjtő

Indulj el egy úton
Sok lemezem van, de nem vagyok gyűjtő. A gyűjtőnek minden kell, akkor is, ha nem, és attól boldog, ha valami csak neki van meg. A gyűjtő erkölcsileg véleményes. Én ínyenc vagyok, nagy étvággyal.
Michel Plasson-interjú „reklámcélból”, de egy idő után átvált személyes beszélgetésbe. Én általában ezekre emlészem, kár, hogy épp ezek a részletek sosem jelennek meg. Most legalább egy pici, a zárójelben.
Műsorváltozás miatt nem jelent meg a Klukon Edittel, Ránki Dezsővel és Ránki Fülöppel igen nehezen, csak írásban tető alá hozott beszélgetés. Nem tipikus interjú, de a három zongoraművész gondolatai miatt sajnálnám, ha feledésbe merülne.
Kocsis Zoltánnal kétszer beszélgettem, mindkettő felért egy mesterkurzussal: zongorával, konkrét példákkal támasztotta alá azt, amiről beszélt.
Életem első interjúja, rögtön angolul, rögtön egy világsztárral. Megtapasztalom, amit később oly sokszor: egy idő után tényleg hozzám, velem beszél. A Steve Reich-beszélgetés nagy élmény.
Lehet, hogy ez volt az utolsó Kocsis-szólóhangverseny, melyet hallottam? A színpadon ültem, pár méterre tőle, és az egész – talán a megfázása miatt, vagy talán azért, mert tényleg el akartam mesélni valakinek – nagyon intimre, Kocsistól szokatlanul személyesre sikerült. Nagyszerű koncert volt, máig emlékszem.