Ian Bostridgetalán nem „unja az egészet”, de keresi az útját és a Schubertjét. Ettől izgalmas, de kissé torz tükröt tart – a kritikusnak is, aki az írás idején a maga krízisével küzd.
Bach
2010.03.31. Nigel vagyok és unom az egészet
I’m Nigel and doing very well, kezdte a koncertjét Nigel Kennedy, de kritikám címe adja vissza az értelmileg pontos fordítást. Avagy szörnyű lehet beleközépkorúsodni egy szerepbe.
2004.09.16. Mennydörgős örökkévalóság
Cabré regényében a zene fokozottan van jelen. Berg Hegedűversenyét érdemes mellé megismerni. Persze enélkül is érdekes és izgalmas a katalán szerző magyarul másodikként megjelent regénye.
2005.04.18. Az ember, aki zongorázik
Szokolov zavarba ejt. Magától értetődő tökéletessége, az embert elrejtő, interpretálatlan interpretáltsága elbizonytalanít. Talán ezért nem jelent meg a kritika annak idején?
2005.02.07. „Deiner wart ich mit Verlangen”
Brendel búcsú-koncertkörútjának budapesti állomása. Ritka szerencse, hogy pár hónappal később ugyanezt a műsort Kölnben is hallhattam. Ahol kiderült, mennyit ad az élményhez a Zeneakadémia…
2004.06.11. „…sed miserentis Dei”
A címben szereplő idézet Ottlik Iskolájának is az egyik kulcsa, de itt Bach Musikalisches Opferéhez keresem a kulcsot.
2004.04.06. Híven a korhoz
„Korhű” – mit is jelent ez? Melyik korhoz hű? Mi köze a hagyománynak a múlthoz és a jelenhez? Ezeket a kérdéseket feszegeti a nyolctagú „énekkar” Máté-passiója, McCreesh vezényletével.
2003.11.10. A romantikus Herreweghe
Ebből a koncertből a (Berio által is feldolgozott) Schubert-töredék maradt meg. Azóta még Schuberten belül is ez a legszomorúbb zeném.