Così – New Yorkban, egy énekkari út lezárásaként. A kétezres évek hazai operajátszása után reveláció volt ez a teljesen hagyományos, de második szereposztásában is remek Mozart.
2005.11.09. Così fan loro
élmény
2005.04.18. Az ember, aki zongorázik
Szokolov zavarba ejt. Magától értetődő tökéletessége, az embert elrejtő, interpretálatlan interpretáltsága elbizonytalanít. Talán ezért nem jelent meg a kritika annak idején?
2005.03.22. Kocsis Zoltán Szolnokon
Ha megvan egy kritika első mondata, akkor a többivel se lehet gond. Kocsis koncertjének viszont az első „mondata” adta a legtöbbet, nomeg a „cabrióra” nyitott zongora, melyen a Mozartot játszotta.
2005.02.07. „Deiner wart ich mit Verlangen”
Brendel búcsú-koncertkörútjának budapesti állomása. Ritka szerencse, hogy pár hónappal később ugyanezt a műsort Kölnben is hallhattam. Ahol kiderült, mennyit ad az élményhez a Zeneakadémia…
2005.01.06. Személyes mese
Lehet, hogy ez volt az utolsó Kocsis-szólóhangverseny, melyet hallottam? A színpadon ültem, pár méterre tőle, és az egész – talán a megfázása miatt, vagy talán azért, mert tényleg el akartam mesélni valakinek – nagyon intimre, Kocsistól szokatlanul személyesre sikerült. Nagyszerű koncert volt, máig emlékszem.
2004.05.15. Játék
Az Amadinda kamaszkori élményem, ez a húsz évvel későbbi találkozás belőlem is kihozta a játékost.
2003.11.10. A romantikus Herreweghe
Ebből a koncertből a (Berio által is feldolgozott) Schubert-töredék maradt meg. Azóta még Schuberten belül is ez a legszomorúbb zeném.
2003.10.17 Szárnysuhogás
Sírnivalóan szép koncert volt. Elégedett voltam azzal, ahogy sikerült megírnom. Az Ésben aztán belém kötöttek. Rém igazságtalan volt az egész, vagy én voltam naiv és tudatlan? Alighanem mindkettő. De az élmény és a kritika megmaradt.
2003.09.17. Trió
Első kritikám a Narancsban, rögtön nagyobb terjedelemben. Ma is emlékszem: gyönyörű koncert volt.
Ego sum – zene
Nem kell zenésznek lenni ahhoz, hogy…