Kocsis Zoltánnal kétszer beszélgettem, mindkettő felért egy mesterkurzussal: zongorával, konkrét példákkal támasztotta alá azt, amiről beszélt.
2012.06.26. A mérhetetlen tudománya

Indulj el egy úton
Kocsis Zoltánnal kétszer beszélgettem, mindkettő felért egy mesterkurzussal: zongorával, konkrét példákkal támasztotta alá azt, amiről beszélt.
Eliszo Virszaladze Tiszadobon. Előtte Sermonetában láttam tanítani. Focit nézni is. Hatalmas egyéniség, nemcsak zeneileg.
A koncert sztárja Hélène Grimaud volt, nekem a Bázeli Kamarazenekar tetszett jobban. A cím a marketingről, a marketingnek is szól.
Ian Bostridgetalán nem „unja az egészet”, de keresi az útját és a Schubertjét. Ettől izgalmas, de kissé torz tükröt tart – a kritikusnak is, aki az írás idején a maga krízisével küzd.
Keller András remek zenész – számomrta elsősorban kamaramuzsikusként. Jevgenyij Koroljov pedig mindig.
Eliszo Virszaladze gyerekkori élményem, egy 503-as Mozartját hallgattuk rongyosra barátommal. Első felnőttkori találkozásunkat később még több követte, de talán ez a koncertje adta a legtöbbet.
Winterreise – Goerne és Brendel tolmácsolásában. Eredetileg talán a Universal ismertetőjébe írtam (az EMI munkatársaként, amit fel is tüntettünk itt is, ott is).
Sírnivalóan szép koncert volt. Elégedett voltam azzal, ahogy sikerült megírnom. Az Ésben aztán belém kötöttek. Rém igazságtalan volt az egész, vagy én voltam naiv és tudatlan? Alighanem mindkettő. De az élmény és a kritika megmaradt.