Indulj el egy úton
„De jó neked, hogy még nem olvastad az Anna Kareninát. Még előtte vagy az élménynek! Irigyellek!” Egy műalkotással való első találkozásunk meghatározó, legyen az lemez, koncert, regény, opera vagy festmény. Itt egy ilyennek személyesen is tanúja voltam.
A Te csak hallgass! blog eredeti felvezetése. Hogyan (mikor, kivel, mennyit, miért, mit, hol, min) hallgassunk zenét, tettem fel a kérdést 2016 legvégén, a papageno.hu indulásakor. A blog itt is elérhető, és folytatódik!
Ian Bostridgetalán nem „unja az egészet”, de keresi az útját és a Schubertjét. Ettől izgalmas, de kissé torz tükröt tart – a kritikusnak is, aki az írás idején a maga krízisével küzd.
Lehet, hogy ez volt az utolsó Kocsis-szólóhangverseny, melyet hallottam? A színpadon ültem, pár méterre tőle, és az egész – talán a megfázása miatt, vagy talán azért, mert tényleg el akartam mesélni valakinek – nagyon intimre, Kocsistól szokatlanul személyesre sikerült. Nagyszerű koncert volt, máig emlékszem.
A címben szereplő idézet Ottlik Iskolájának is az egyik kulcsa, de itt Bach Musikalisches Opferéhez keresem a kulcsot.
A cédrusok vissza-visszatérnek életemben, kapcsolatban állnak más visszatérő élményekkel, összekapcsolnak másokkal. Valamit jelképeznek. Sok mindent jelképeznek. Mikor mit.
Mindenkiben lakik egy író… de legalább egy irodalmár… vagy egy irodalomértő… de egy olvasó biztos!