Ez a bejegyzés nem technikai, nem is esztétikai, sokkal inkább lelki oldalról közelíti, mi mindentől függhet zenei ízlésünk. Pl. hogy kit és mit engedünk be, kit és mit nem.
2017.11.19. Mit vesz el belőle?
Toscanini
2017.04.22. Van-e helyes és helyelen tempó?
Mihez képest? Ha egy előadáson azt érezzük, hogy lassú/gyors, akkor az többnyire nem jó, mert ha jó, akkor nem érezzük. Három előadás egy Haydn-szimfóniából, példaként.
2017.03.08. Kivel?
A file eredeti címe: egyedül. Ekkor lett elegem abból, hogy egyedül hallgatok zenét, hogy aki megígérte, az se jön el a hangversenyre. Aztán megtaláltam Veronikát, ami a blog lassulásából is látszik. Viszont azóta nem kell egyedül hallgatnom zenét.
2004.06.30. Egy jó Concerto
Kocsis Bartók-felvételéről többen azonnal leírták, hogy „a legjobb Concerto”. Én ezt próbáltam részben mérsékelni, részben alátámasztani – egyáltalán: valamennyire komolyan vehető eszközökkel körüljárni. A leghosszabb kritikám, eredetileg táblázat is tartozott hozzá.
2004.06.29. Rózsaszín párduc
Abszurd: az volt a koncert is, az is, ahogy írtam róla. Van benne krakélerség, vállalom, de máig emlékszem a hangulatra, Csajkovszkij és az állatok farsangjának keveredésére. És sokakról derült ki annak idején, hogy ezt a kritikámat olvasták…
2003.11.10. A romantikus Herreweghe
Ebből a koncertből a (Berio által is feldolgozott) Schubert-töredék maradt meg. Azóta még Schuberten belül is ez a legszomorúbb zeném.