Ez a bejegyzés nem technikai, nem is esztétikai, sokkal inkább lelki oldalról közelíti, mi mindentől függhet zenei ízlésünk. Pl. hogy kit és mit engedünk be, kit és mit nem.
Toscanini
2017.04.22. Van-e helyes és helyelen tempó?
Mihez képest? Ha egy előadáson azt érezzük, hogy lassú/gyors, akkor az többnyire nem jó, mert ha jó, akkor nem érezzük. Három előadás egy Haydn-szimfóniából, példaként.
2017.03.08. Kivel?
A file eredeti címe: egyedül. Ekkor lett elegem abból, hogy egyedül hallgatok zenét, hogy aki megígérte, az se jön el a hangversenyre. Aztán megtaláltam Veronikát, ami a blog lassulásából is látszik. Viszont azóta nem kell egyedül hallgatnom zenét.
2004.06.30. Egy jó Concerto
Kocsis Bartók-felvételéről többen azonnal leírták, hogy „a legjobb Concerto”. Én ezt próbáltam részben mérsékelni, részben alátámasztani – egyáltalán: valamennyire komolyan vehető eszközökkel körüljárni. A leghosszabb kritikám, eredetileg táblázat is tartozott hozzá.
2004.06.29. Rózsaszín párduc
Abszurd: az volt a koncert is, az is, ahogy írtam róla. Van benne krakélerség, vállalom, de máig emlékszem a hangulatra, Csajkovszkij és az állatok farsangjának keveredésére. És sokakról derült ki annak idején, hogy ezt a kritikámat olvasták…
2003.11.10. A romantikus Herreweghe
Ebből a koncertből a (Berio által is feldolgozott) Schubert-töredék maradt meg. Azóta még Schuberten belül is ez a legszomorúbb zeném.