Egy terjedelmes Fricsay-tanulmány, spanyolul is megjelent. Fricsay a kedvencem a magyar karmesterek között. Korai halála miatt szerintem nem a helyén értékeljük.
2014.10.31. egy rövid élet lenyomata – Fricsay Ferenc
Operaház
2012.10.24. Solti György centenáriuma
Solti György nem tartozik a legkedvesebb karmestereim közé, de jó pár felvételét, valamint társulatépítő munkáját nagyra értékelem. Ő is sokat köszönhetett a zeneiparnak – a zeneipar meg neki.
2016.04.25. A szeretet bujkáljon a munka körül
Szenes István belsőépítész. Az Eiffel Műhelyház tervezésétől az átadásáig sok múlik rajta. Hogy mennyire csapatjátékos, az ebből a beszélgetésből is kiderül.
2015.06.03. Megvalósíthatóság és fantázia
2015-ben kezdtem készíteni a „hamarosan átadandó” Eiffel-műhelyházhoz az interjúkat. Az Opera új játszóhelye és műhelyháza azóta megépült, de az átadó – a vírus miatt – várat magára. Ez volt az első beszélgetésem Marosi Miklós főépítésszel.
2015.04.29. Liszt és Dante zongoraáriái
Műsorváltozás miatt nem jelent meg a Klukon Edittel, Ránki Dezsővel és Ránki Fülöppel igen nehezen, csak írásban tető alá hozott beszélgetés. Nem tipikus interjú, de a három zongoraművész gondolatai miatt sajnálnám, ha feledésbe merülne.
2007.01.03. „Hatvan? Csak egy szám!”
Polgár László-interjú, egy telefon, életem legjobb interjú-élménye! Szívesen beszélgettem volna vele a hetvenediken is…
2006.09.13. Minden megvan
Akkor, 2006-ban úgy tűnt, Pauk György nem adta meg magát a telefonban. Most újraolvasva kiderül, mégis fontos beszélgetés ez. Az ottliki cím nem véletlen.
2006.01.09. Akit csak a zene érdekel
Fischer Ádám azóta „sztár” lett idehaza is, én örülök, hogy hamarabb fedeztem fel magamnak. Telefonon is átjött, mennyire készséges és odafigyelő beszélgetőtárs.
2005.10.13. A művész nem születik, hanem azzá válik
Nem mindenki szereti, talán nem is mindig könnyű. Marton Éva világsztár, aki ennek tudatában is volt beszélgetésünk idején. Amiről akkor jövőként beszélt, ma megvalósult.
2014.10.21. Aki a végén nevet
Finem lauda: Menzel Così-rendezésének a végén tudunk nevetni, vagy legalább mosolyogni, ez a sokak által „megúszottnak” minősített rendezés melletti legfőbb érvem.