A vonósnégyes hungarikum. Mellesleg belgikum is, de a kettő összefügg. A harmincas-hetvenes évek világhírű (külföldi) magyar vonósnégyeseit sorolja ez a tanulmány.
2011.10.28. Magyar vonósnégyesek tegnap és ma

Indulj el egy úton
A vonósnégyes hungarikum. Mellesleg belgikum is, de a kettő összefügg. A harmincas-hetvenes évek világhírű (külföldi) magyar vonósnégyeseit sorolja ez a tanulmány.
Vásáry Tamás Cziffráról, a pályatársról mesél. Vásáry remek mesélő, és tényleg belülről ismeri a 20. század zenei életét.
Michel Plasson-interjú „reklámcélból”, de egy idő után átvált személyes beszélgetésbe. Én általában ezekre emlészem, kár, hogy épp ezek a részletek sosem jelennek meg. Most legalább egy pici, a zárójelben.
Műsorváltozás miatt nem jelent meg a Klukon Edittel, Ránki Dezsővel és Ránki Fülöppel igen nehezen, csak írásban tető alá hozott beszélgetés. Nem tipikus interjú, de a három zongoraművész gondolatai miatt sajnálnám, ha feledésbe merülne.
Bubnó Tamás ízig-vérig tanár. Nem volt nehéz dolgom, amikor az Élet és Tudomány számára készítettem vele interjút.
Eliszo Virszaladze Tiszadobon. Előtte Sermonetában láttam tanítani. Focit nézni is. Hatalmas egyéniség, nemcsak zeneileg.
Lehet, hogy ez volt az utolsó Kocsis-szólóhangverseny, melyet hallottam? A színpadon ültem, pár méterre tőle, és az egész – talán a megfázása miatt, vagy talán azért, mert tényleg el akartam mesélni valakinek – nagyon intimre, Kocsistól szokatlanul személyesre sikerült. Nagyszerű koncert volt, máig emlékszem.
Abszurd: az volt a koncert is, az is, ahogy írtam róla. Van benne krakélerség, vállalom, de máig emlékszem a hangulatra, Csajkovszkij és az állatok farsangjának keveredésére. És sokakról derült ki annak idején, hogy ezt a kritikámat olvasták…