Ez a bejegyzés nem technikai, nem is esztétikai, sokkal inkább lelki oldalról közelíti, mi mindentől függhet zenei ízlésünk. Pl. hogy kit és mit engedünk be, kit és mit nem.
2017.11.19. Mit vesz el belőle?

Indulj el egy úton
Ez a bejegyzés nem technikai, nem is esztétikai, sokkal inkább lelki oldalról közelíti, mi mindentől függhet zenei ízlésünk. Pl. hogy kit és mit engedünk be, kit és mit nem.
Mihez képest? Ha egy előadáson azt érezzük, hogy lassú/gyors, akkor az többnyire nem jó, mert ha jó, akkor nem érezzük. Három előadás egy Haydn-szimfóniából, példaként.
Egy terjedelmes Fricsay-tanulmány, spanyolul is megjelent. Fricsay a kedvencem a magyar karmesterek között. Korai halála miatt szerintem nem a helyén értékeljük.
Horváth Iván 60. születésnapját egy másik születésnapi lemezzel ünnepeltem. A tanulmány alapkérdései szorosan kapcsolódnak az Iván által (épp a háborús Furtwänglerek kapcsán) felvetettekhez.
Kocsis Zoltánnal kétszer beszélgettem, mindkettő felért egy mesterkurzussal: zongorával, konkrét példákkal támasztotta alá azt, amiről beszélt.
Ha megvan egy kritika első mondata, akkor a többivel se lehet gond. Kocsis koncertjének viszont az első „mondata” adta a legtöbbet, nomeg a „cabrióra” nyitott zongora, melyen a Mozartot játszotta.
Lehet, hogy ez volt az utolsó Kocsis-szólóhangverseny, melyet hallottam? A színpadon ültem, pár méterre tőle, és az egész – talán a megfázása miatt, vagy talán azért, mert tényleg el akartam mesélni valakinek – nagyon intimre, Kocsistól szokatlanul személyesre sikerült. Nagyszerű koncert volt, máig emlékszem.
Kocsis Bartók-felvételéről többen azonnal leírták, hogy „a legjobb Concerto”. Én ezt próbáltam részben mérsékelni, részben alátámasztani – egyáltalán: valamennyire komolyan vehető eszközökkel körüljárni. A leghosszabb kritikám, eredetileg táblázat is tartozott hozzá.