Michel Plasson-interjú „reklámcélból”, de egy idő után átvált személyes beszélgetésbe. Én általában ezekre emlészem, kár, hogy épp ezek a részletek sosem jelennek meg. Most legalább egy pici, a zárójelben.
2015.10.13. Nem Hilton

Indulj el egy úton
Michel Plasson-interjú „reklámcélból”, de egy idő után átvált személyes beszélgetésbe. Én általában ezekre emlészem, kár, hogy épp ezek a részletek sosem jelennek meg. Most legalább egy pici, a zárójelben.
Műsorváltozás miatt nem jelent meg a Klukon Edittel, Ránki Dezsővel és Ránki Fülöppel igen nehezen, csak írásban tető alá hozott beszélgetés. Nem tipikus interjú, de a három zongoraművész gondolatai miatt sajnálnám, ha feledésbe merülne.
Bubnó Tamás ízig-vérig tanár. Nem volt nehéz dolgom, amikor az Élet és Tudomány számára készítettem vele interjút.
Nem hittem volna, hogy egy ekkora sztár, mint Roberto Alagna, ennyire természetes tud lenni – ez a beszélgetés (a Müpa backstage-én) ettől jó élmény.
Polgár László-interjú, egy telefon, életem legjobb interjú-élménye! Szívesen beszélgettem volna vele a hetvenediken is…
Életem első interjúja, rögtön angolul, rögtön egy világsztárral. Megtapasztalom, amit később oly sokszor: egy idő után tényleg hozzám, velem beszél. A Steve Reich-beszélgetés nagy élmény.
Ian Bostridgetalán nem „unja az egészet”, de keresi az útját és a Schubertjét. Ettől izgalmas, de kissé torz tükröt tart – a kritikusnak is, aki az írás idején a maga krízisével küzd.
Kevés jazzkritikáim egyike. A kevésbé ismert, litván Saga Quartet és a híres Aki Takase emlékezetesen eredeti két félidejét lélekben nagyobb távolságból szemléltem, mint egy klasszikus zenei koncertet.
Eliszo Virszaladze gyerekkori élményem, egy 503-as Mozartját hallgattuk rongyosra barátommal. Első felnőttkori találkozásunkat később még több követte, de talán ez a koncertje adta a legtöbbet.
Così – New Yorkban, egy énekkari út lezárásaként. A kétezres évek hazai operajátszása után reveláció volt ez a teljesen hagyományos, de második szereposztásában is remek Mozart.