Telefonbeszélgetés Fischer Ádámmal
Fischer Ádámmal Budapesten szerettünk volna beszélgetni, ám erre márciusig nincs lehetőség. Bécsben Ring-ciklust vezényel, ezután Zürichben fogja Mozart két operáját előadni, a Titust és a Figarót, majd az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar vezetőjeként a salzburgi Mozart-héten Mozart-szimfóniákat vezényel. Február végén pedig a Müncheni Operában Wagner Bolygó Hollandijának bemutatójára készül. Bécsi hotelszobájában Mesterházi Gábor hívta fel, a Walkür előadását követő napon.
– Ön a Tavaszi Fesztiválon Mozart Pásztorkirályát vezényli. A nyáron a Művészetek Palotájával közös Wagner Fesztivál keretében pedig a Parsifalt. Létezik-e operakarmester, Ön annak tartja-e magát?
Nem. Természetesen más feladat operát vezényelni, mint koncertet, ahogy a szólóhangszer és a kamarázás között is van különbség. Egy karmesternek mind a kettőt tudnia kell, ahogy jó, ha egy oboista tud angolkürtözni is. Az operának nyersebben drámai tartalma van. Ha az ember sok operát vezényel, a szimfóniákat is talán drámaibb módon közelíti meg. Ha sok lírai művet vezényel, akkor az operában is jobban érvényesíti a líraiságot – tehát zeneileg visszahat egyik a másikra.
A nem zenei szervezést nem én végzem. A Művészetek Palotája tűnik az első olyan partnernek, melyről úgy érzem, megbízhatok benne. Magyarországon sok olyan intézmény van, mely máról holnapra él – erről nem feltétlenül tehetnek. De nekem 2009-re is van írásban lekötött szerződésem, tehát megbízható partnerekre van szükségem.
– Van-e szó arról, hogy a jövőben együttműködne az Operaházzal?
Szó van, együttműködés nem lesz. Karmesterként sem. Nem élek Magyarországon, tehát ha itt vagyok, azt az időt a saját zenekarommal szeretném tölteni.
– Ön választotta az idén elhangzó három operát: az említett kettőt, illetve egy őszi Titus-előadást?
A Dán Rádió Kamarazenekarával, melynek vezető karmestere vagyok, Mozart opera seriáit vettük CD-re. Hangversenyszerűen elő is adtuk, ez adta az ötletet a Tavaszi Fesztivál rendezőinek, a Mozart-év alkalmából. A Parsifal az én ötletem volt, ez a Ring előkészítése lesz, és alkalmat ad arra, hogy a Rádiózenekarral, a Rádióénekkarral és a Gyerekkórussal létrehozzuk az első nagy közös produkciót.
– A Brahms-szimfóniák próbáin a Rádiózenekart zeneakadémistákkal egészítették ki. Ez a Wagner-fesztiválhoz szükséges zenekar előkészítése?
Nem. Az, hogy én fiatal zenészeket vonok be a zenekari munkába, nem azt jelenti, hogy olcsó munkaerőt akarok. A zenekar életének folytonosságát kell biztosítani. Sokszor dolgoztam ifjúsági zenekarokkal, az a tapasztalatom, hogy vagy a karmester legyen fiatal, vagy a zenekar, a kettő együtt ne, mert abból senki sem tanul. Minél több profi zenész dolgozik együtt, annál jobban hatnak egymásra. És amit az ember húsz-huszonkét éves korában csinál, az az egész pályáját befolyásolni fogja. A jövő muzsikusgenerációját saját érdekében vonom be a munkába. De ez nem jelenti, hogy feltétlenül őket kérem fel egy nagyobb produkcióhoz, ha viszont igen, akkor őket is meg kell fizetni. És a zenekarnak jó, hogy megismerik a fiatalokat. Ez a Rádiózenekar műhelye, maga neveli az utánpótlást. Minden szakmának kell utánpótlással törődnie. A zenekari munkát az iskolában nem lehet megtanulni, csak a gyakorlatban.
– Hogy áll most a Rádiózenekar?
Tudatosan nem figyelem, milyenek, amikor nem én vezénylem őket. Az a teóriám, hogy egy zenekar úgy játszik, ahogy vezénylik. Arra vagyok kíváncsi, milyen az, mikor velem játszanak, én mit tudok velük elérni. Másrészt beleszólhatok, kit hívnak meg vendégkarmesternek – csak pénz nincs erre.
A többi zenekart nem ismerem, így nem tudom, milyen a Rádiózenekar a magyarországi zenekarokhoz képest. Nekem az a fontos, hogy a Rádiózenekar és én Magyarországon és külföldön egyaránt magas színvonalú koncerteket tudjunk adni.
A természetesnél nagyobb fiatalítást nem tervezek. Inkább az együttes adottságaihoz keresem a repertoárt. Jövőre a Bécsi Ünnepi Heteken a Háry Jánost adjuk elő. Ez biztos. Egy ilyen koncert kirakat. Budapesten azt is meg kell gondolnunk, mi az, amire bejön a közönség.
– Helyben vagyunk. A Zeneakadémián elkeserítő volt, mikor üres sorok előtt adták elő Bartók Csodálatos Mandarinjátt és Mahler 1. szimfóniáját. Mit lehet tenni ez ellen?
Ne is mondja. Sajnos özönvíz előtti struktúrákat vettem észre. Nem tudom, ki a hibás, de a jegyeladásban még mindig ugyanazt a hallgatóságot próbálják elérni. A jegyirodák sincsenek összekötve számítógéppel. Sajnos a mi esetünkben a zenei körök nehézségein túl ott vannak a Rádió nehézségei. Meg kellene nézni, más szervezésű koncertek miért vannak jobban eladva. Furcsa mód én állandóan olyan emberekkel beszélek, akik nem tehetnek róla… Nem értek hozzá, hogyan kell hangversenyeket eladni, a szervezőket se szeretem szidni. Annyi tény, hogy ez így nem maradhat – de pl. amíg a Rádiónak nincs elnöke, addig hogyan változzon bármi? De nem én akarom kimondani az igazságokat – én a zenével szeretnék foglalkozni. A teljes Mandarint nagyon szeretnénk megismételni, a zenekar is, épp, mert oly kevesen hallották.
– Repertoárválasztással lehet-e közönséget toborozni? Vegyük az évfordulókat – Mozart-év, Bartók-év, hamarosan Haydn-év. Önnek mindhárom szerzőhöz régóta sok köze van. E szerzőket a Rádiózenekar is sokat fogja játszani mostanában?
Készülünk az évfordulóra, de nem annyira. Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar is az én együttesem, nem szeretnénk magunknak konkurrenciát támasztani. Ha az embernek több gyereke van, mindegyikre gondolnia kell. Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar is játszott már Wagnert, de többet itthon nem fog. A Rádiózenekar a Mahler-Wagner vonalat folytatja. A két zenekar – rendeltetésénél fogva – más hangzású, meg kell találnia a saját repertoárját. A forradalom leverésének 50. évfordulójára pl. Ligeti Requiemjét adjuk elő. Kevés énekkar vállalkozik erre, mert túl nehéz – tehát nekünk való.
– A Rádiózenekar tagjai hagyományosan rengeteg kortárs zenét játszottak, pl. alkalmazott zenéket hangjátékokhoz.
Megváltozott a Rádió is. Ettől függetlenül az új magyar zene bemutatása a mi profilunk maradt. És a zenekar hozzá van szokva a stúdiómunkához is. Ennek van jó és rossz oldala. A Mannheimi Zenekar pl. sokkal többet hibázott, mikor rádióközvetítés volt. A Rádiózenekarnak viszont hátránya volt, hogy fél óra után nehezen koncentráltak a tagok. A hiányosságokon kell dolgozni, és kiaknázni, amit tudnak.
– Fontos-e egy évforduló, vagy csak ürügy, hogy elő lehessen adni máskor ritkán hallható műveket?
Csak ürügy. Ismeretlen Mozart nincs, ám ha a Mozart-év megmutatja a szerző kevésbé ismert arcát, akkor megéri. A Pásztorkirály, a Mitridate, a Lucio Silla pl. a legnagyszerűbb zenék közé tartozik, de ezt csak idén lehet előadni. Tudom, hogy lesz, aki vitatkozik velem, de Bartók életműve egyenetlenebb. A Kossuth-szimfóniát pl. én nem szeretném vezényelni. Engem a Csodálatos Mandarin és a Zene érdekel legjobban, és további hat-nyolc mű, melyeket szeretek. Nem vagyok olyan mértékig Bartók-specialista, mint Mozart-specialista.
– Ismeretlen Haydn?
Az összes Haydn-szimfóniát felvettük, de a legnagyobb kedvenceket szívesen játsszuk újra. Azokat is, melyeket kevésbé szokás, pl. a 93., 97., 89. szimfóniát. Természetesen ez is helyfüggő: Eszterházán a 30-40-eseket a legjobb játszani – ezek a Művészetek Palotájában viszont nem hatnának.
– Mikor látjuk az Osztrák-Magyar Haydn Zenekart Budapesten?
Ez egy osztrák bejegyzésű zenekar, ezért magyar közpénzből csak hozzájárulásra van lehetőség, ugyanakkor az osztrák állami szubvencióból nem lehet magyarországi koncertet rendezni. Tehát szükség van egy szponzorra, aki kiegészíti a hiányzó forrásokat. Amíg a patthelyzet nem oldódik meg, addig nem tudunk itthon fellépni.
Megjelent: Akit csak a zene érdekel
